A lelket - természetéből adódóan - a meggyőző és napnál is világosabb érvek tömkelege kevésbé érdekli, mint néhány végtelenül törékenynek tűnő megérzés éjszakában pislákoló fénye. A lélek nem a bizonyosra, az egyszerűen adódóra, inkább a titokzatosra, a nehezen elérhetőre vágyik, mert a számára oly fontos Határtalant abban reméli megtalálni. A lélek már csak ilyen. Az a lélek, aki Te vagy, és én is ugyanúgy...
A tegnapi (és a tegnapelőtti is) kicsit másként
2011.12.13. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr593454825
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
