Kisbolygó

Ösztöneinket, vágyainkat sem elnyomni, sem bálványozni nem szabad. Nem szabad, mert mind a kettő egyszerre tesz zsarnokká és szolgává. Nem szabad, mert azok önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Jók mi magunk lehetünk azáltal, amit odaadunk magunkból másnak, és rosszak is, ha nem adjuk azt, amit abban az adott pillanatban, ott és annak a másiknak adhatnánk.
Ösztöneink és vágyaink léteznek, de a kérdés sohasem az, hogy mit válaszoljunk ezekre a késztetésekre, hisz válaszolni, beszélgetni, kapcsolatba kerülni nem érzésekkel, késztetésekkel, hanem élő személyekkel lehet. Magunk faggatása mindig meddő és reménytelen, mert a válaszokat csak társainkkal való kapcsolatainkban találhatjuk meg. Ha súlypontunkat áttesszük önmagunkról másra, ha figyelmünk és törekvésünk már nem elsősorban magunkra, hanem egy másik valakire irányul, akkor valóban találkozás jön létre, és a találkozás élményében felfedezhetjük kívánságaink helyét és szerepét is. Akkor már igen... Mindannyiunk számára ez az egyetlen út, ha meg akarjuk érteni, hogy miért vágyunk, és vágyaink hogyan szolgálhatják a boldogságot.