Szempár, melytől nézésem földre hull,
Tűnő nevetés ajka ívén:
Ő a férfi, ki visz, hord a szívén
Örökké s mindig változatlanul.
Mikor karjába vesz,
Halkan becéz, nevez,
A világ rózsaszínű már,
Egyszerű szóval,
Szerelmet megvall,
Valamit szívembe zár,
Ő maga az, ő egészen,
És e boldogság részen
Megismerem, mert vár,
S én is őt az életemre…
Elmondta, esküt tett mindenre,
És amint látom, látom, hogy ő,
Bennem az érzés egyre nő,
És ver, lüktet egy erő…
A szerelmes éj többé nem ér véget,
Kín, bánat, fájdalom helyett
Nagy és mély tűznek ad helyet,
S nem baj, ha az öröm majd porig éget.
A vers nem más, mint kísérlet az ismert Edith Piaf sanzon, a La vie en rose című dal szövegének magyar fordítására, melynek francia eredetije az alábbi:
Des yeux qui font baiser les miens,
Un rire qui se perd sur sa bouche,
Voila le portrait sans retouche
De l'homme auquel j'appartiens
Quand il me prend dans ses bras
Il me parle tout bas,
Je vois la vie en rose.
Il me dit des mots d'amour,
Des mots de tous les jours,
Et ca me fait quelque chose.
Il est entre dans mon coeur
Une part de bonheur
Dont je connais la cause.
C'est lui pour moi. Moi pour lui
Dans la vie,
Il me l'a dit, l'a jure pour la vie.
Et des que je l'apercois
Alors je sens en moi
Mon coeur qui bat
Des nuits d'amour a ne plus en finir
Un grand bonheur qui prend sa place
Des enuis des chagrins, des phases
Heureux, heureux a en mourir.
Edith Gassion
