A vágott virág - az önfeláldozó Vénusz. Egész létét adja azért, hogy örömet szerezzen annak, aki gyönyörködni vágyik. Egy virágszál - a tökéletes női lemondás, a kis én feláldozása. Az a nő, aki nem kedveli, vagy szinte sohasem kap vágott virágot, távol áll az önfeláldozástól. Függeni egy megemelkedett férfitól - ez elképzelhetetlen még számára. Irányítói szerepre tör az emberi kapcsolataiban. Az az önátadás, amire egy virág képes az emberért, az ő lelkében még nem született meg a férfiért... Aki áldozatvállalása miatt sajnálja a vágott virágot, az önmagát sajnálja nőként a Rend szerinti, alárendelődő szerepében.
A cserepes virág köztes állapot. Mivel saját földjében van, nem olyan kiszolgáltatott, mint vágott társai. Áldozata kisebb mértékű. Ő a nő, aki szépségével örömet szerez, de anyagilag és szexuálisan független kíván maradni. Akár még kapcsolaton belül is. Az a nő kedveli kizárólagosan a cserepes virágot, aki kevés energiabefektetéssel szeretne ugyanolyan boldogságra lelni, mint az a nőtársa, akinek gondolata, érzelmei és teste is a férjéé. Aki önmaga értékrendjére nézve a vágottvirág-léttel azonosul, és Garcia Lorca szavait hirdeti: "Egy élet, egy férfi, asszonynak ez a világ."
A minőségi életért minőségi áldozatot kell hozni. "Az ember nagyszerűen élhet ezen a földön, ha tudja, hogyan kell dolgozni és szeretni. Dolgozni azért, akit szeretünk, és szeretni azt, amit dolgozunk" - írja Tolsztoj.
Gonda István & Illés Csilla: A szépség szimfóniája
