Én dicséretemnek Istene ne hallgass!
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek énvelem.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Állíts fölébe gonoszt, és vádlón álljon az ő jobb keze felől.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jöjjön ki, még az imádsága is bűnné legyen.
Életének napjai kevesek legyenek, és hivatalát más foglalja el.
Fiai legyenek árvákká, felesége pedig özveggyé.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Ne legyen néki, aki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, aki könyörüljön az ő árváin!
Vesszen ki az ő maradéka, a második nemzedékben töröltessék el a nevük!
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és atyjának bűne el ne töröltessék!
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetük is vesszen ki e földről.
Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt, és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozik az el őtőle.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Legyen az néki palástul, amelybe beleburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát.
Ez legyen jutalma az Úrtól az én vádlóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.
De Te, én Uram, Istenem, bánj velem a Te nevedért, mivelhogy jó a Te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett énbennem.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor, ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Sőt gyalázatossá lettem előttük, ha látnak engem fejüket csóválják.
Segíts meg engem, Uram, Isten, szabadíts meg engem a Te kegyelmed szerint!
Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram!
Átkozzanak ők, de Te áldj meg! Feltámadnak de szégyenüljenek meg és örvendezzen a Te szolgád.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe!
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
Mert jobb keze felöl áll a szegénynek, hogy megszabaduljon azoktól, akik elítélik annak lelkét.
109. zsoltár
2012.03.26. 04:00 Petitprince
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr324338098
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.