Pali bácsi plagizálása természetesen szégyen, de a kép azért zavarosabb annál, mint ami most látszik, hisz megint összekeverünk két teljesen különböző dolgot. Az egyik a tettek értékítélete, a másik a politika hadművelete. Ne mondja senki, hogy ezt a figyelemre méltó kis csalást valaki azért találta meg, mert éppen azon kutakodott, hogy a világot hogyan lehetne jobbá és emberibbé tenni. Nem, erről szó sincs, a motiváció az volt, hogy előrángassanak és bevessenek egy csodafegyvert abban a harcban, ami a jobb és bal oldal között zajlik. Hogy kijátszanak egy olyan kártyát, amelyikről mindenki tudja, hogy nagyerejű, hisz a nép morális érzékenységére apellál, annak a népnek az érzékenységére, amely nyílvánvalóan sokkal kevésbé morális, mint amilyennek az ilyen helyzetekben szeret tünni. Lehet, hogy ez egy kicsit sarkos így, ezúttal különösen balról nézve, de azért nehéz lenne tagadni, hogy akadékoskodásomban van némi igazság. Mindig nagyon elgondolkoztat a tömeg viselkedése. Van egy forradalom, kiszabadulunk az utcára, tüntetünk, és rögtön mindent meg tudunk magyarázni. Igen, így működönk, de ez nem csak a jelenségről szól, ami ellen, vagy amiért vagyunk, hanem nagyon nagy részben rólunk magukról is. A jelenségek önmagukban általában nem elegendőek ahhoz, hogy a nép fellázadjon. Bizonyíték erre az is, hogy a jelenségek legtöbbször egészen más ritmusban jönnek, mint ahogy mi reagálunk rájuk. A jelenség már tegnap ott volt, akkor mégsem kiabált senki, és holnap is ott lesz, és lehet, hogy már akkor sem fog. Mi befolyásol egy felzúdulást? A jelenségen kívül, amiről szól, még rengeteg minden. És ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem lehet azt mondani, hogy Pali bácsi most aztán már tényleg egy mocskos gerinctelen féreg, hiszen, lám, kiderült róla az, amit egyébként 80-as IQ felett mindenki tudott róla két hónapja. Pali bácsi attól, hogy ez kiderült róla, nem lett sem rosszabb, sem jobb, és attól sem lesz egyik sem, hogy melyik nap éppen hányan tüntetnek a Sándor palota előtt. Égő, hogy ilyen köztársasági elnökünk van? Lehet, de legalább annyira égő az is, hogy a világ már megint a mi szerencsétlenségünkön röhög. Azon, hogy amikor van elég bajunk úgy egyébként is, mi, magyarok ilyen eszközökkel nyírjuk egymást halomra. Vannak sokan, akik hangot is adnak ennek a véleményüknek, és van igazság a szavukban. A köztársasági elnök személye szent és sérthetetlen? Ez így önmagában csak lavorozás! De az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való, ami viszont már nem vicc! Le kéne mondania? Nem tudom! Én péntek délben még azt hittem, hogy este gyónni fog a TV-ben, erre lehet azt mondani, hogy ilyen, hülye naív is csak én lehetek, de ez sem igaz, mert egész biztosan tudom, hogy sokan mások is reménykedtek benne. Jó megoldás lett volna emberi hangot megütni. Nem láttam a riportot, de úgy hallom, hogy nem sikerült. Kár! Annak lehetett volna húzása, ereje, távlata. Annak, ha tovább tart a botrány, és a végén tényleg úgy kell elzavarni, nem lesz!
Ez a kis írás vasárnap született, azóta értesültem Pali bácsi lemondásáról. A félelmem beigazolódott, őszintén megmondom, nem érzek igazán nagy megkönnyebbülést. Nem érzem, hogy legyőztünk volna valamit. Hacsak egymást nem... (Zorán dalának szójátékát vettem kölcsön)
