… így szóltam: "Nem jösz be házamba?"
Ő pedig felelt, mondván: "Nem vagyok-e máris a házadban?"
Akkor nem értettem, mire gondolt, de most már tudom.
És azt mondtam: "Nem akarsz bort inni és kenyeret enni velem?"
Ő pedig így felelt: "Igen Mirjam, de nem most."
Nem most, nem most - mondotta. És a tenger hangja volt e két szóban, és a szél és a fák hangja. És midőn ezeket mondta nekem, az élet beszélt a halálhoz.
Mert emlékeztetlek, barátom, én akkor halott voltam. Olyan nő, aki elhagyta önnön lelkét. Külön éltem ettől a valómtól, akit most látsz. Valamennyi férfié voltam, és egyiké sem. Szajhának neveztek, hét ördögtől megszállt nőnek. Átkozott és irigyelt voltam.
Ám midőn hajnalfényű szeme szemembe nézett, éjem csillagai mind elsápadtak, és én Mirjam lettem, csupán Mirjam - egy nő, ki elveszett az általa ismert világ számára, és új helyen találta magát.
És újra szóltam hozzá, ekképpen: "Jer be a házamba, hadd osszam meg Veled kenyeremet és boromat."
Ám ő így válaszolt: "Miért akarsz vendégül látni?"
Én pedig újra kértem: Könyörgök, jöjj be házamba." És minden, mi föld volt bennem, és minden, mi ég volt bennem, ott visszhangzott őt hívó szavamban.
Akkor rám tekintett, és szeme déli napsugara megpihent rajtam, és így szólt: "Sok szeretőd van, ám egyedül én szeretlek. Más férfiak önmagukat szeretik a te közeledben. Én téged szeretlek, önmagadért. A többi férfi azt a szépséget szereti benned, amely az ő éveiknél is hamarabb elmúlik majd. Ám én olyan szépséget látok benned, amely soha nem halványul el, és napjaid őszén sem fél majd tükörbe nézni, és nem fog megbotránkozni.
Egyedül én szeretem benned azt, ami láthatatlan."
Majd csöndesen azt mondta: "Menj most. Ha ez a ciprusfa a tied, és nem akarod, hogy itt üljek az árnyékában, továbbmegyek utamon."
Én pedig sírva fakadtam, mondván: "Mester, jöjj be a házamba! Meggyújtom néked a füstölőmet, és ezüsttálban moshatod meg a lábadat. Idegen vagy és mégsem idegen. Esedezem, jöjj be a házamba."
Akkor felállt, és rám tekintett, ahogy az évszakok lepillantanak a mezőre, és mosolygott. És szólt megint: "A férfiak valamennyien önmagukat szeretik benned. Én téged szeretlek, önmagadért."
És akkor elment.
Khalil Gibran: Jézus az Emberfia
