Itt élsz, közel, alig három sarokkal arrébb,
Még az ajtószámunk is ugyanaz:
Harmadik emelet 15.
Ó, az ajtód mitől tárulna újra? Melyik szó nyitja,
Hol bujkál, elrejtve miben van az?
Ajtódnál kizáróbb, keményebb fehér páncélt
Most elképzelni sem lehet,
Egy virágot, egy illatot vesz el tőlem...
Felocsúdni négy éve nem tudok:
Az az ajtó velem mi mindent megtehet!
Régebben, a Kossuth utcáról a házrésen át,
Sokszor felnéztem ablakodra, kerestem fényét,
Felhagytam ezzel, toronyszobádat már nem kémlelem,
Csipkerózsa álmod őrizze ajtó, ablak,
És őrizzék meg az ébredés reményét.
