Én Neked egyszer sem hazudtam,
S mindent szépen megmutattam,
Eljátszottam minden hangon,
Lanton, húron, ércharangon,
Minden formát összevártam,
Minden titkom Eléd tártam,
Puha fényben, vetett ágyban
Lepedőbe burkolt vágyban
Akartalak vinni, vinni...
Akartam adni tiszta szót,
Valódit, sűrűt, biztatót,
Hisz kell, hogy egyszer felszakadjon,
A lélek mélyéről fakadjon
Mosollyal, könnyel, zokogással,
Mert nem törhet fel semmi mással,
Mert aki így adja, jól ad,
S én már régóta tudom Rólad,
Azt, amit (hiába írja le száz sor,
Hiába írom le százszor)
Te még mindig...
Még mindig félsz magadról hinni
