Mottó:Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. (Mt 10,37-38)
Hatalmas lökés, jókora önkritika és bizonyos fokú elkülönülés kell ahhoz, hogy az ember megtalálja a saját lelkét és a saját sorsát, mely nem azonos azzal, amit anyja és apja kitalált számára. A család, a helyi egyház, a kultúra és a haza közhelyeinek meghaladása olyan út, amelyet kevesen járnak pozitív és tisztességes módon. Túl nagy a visszahúzó erő, és hűséges katonánk ellát bennünket a "helyénvaló" bűntudattal, szégyennel és a saját magunk iránti kétséggel, ami ... úgy hangzik, mintha Isten haragja lenne.
Jézus nem kertel és kijelenti, hogy az embernek "gyűlölnie kell az otthonát", és olyan döntéseket kell hoznia, amelyek túlmutatnak azon. Boldog vagyok, hogy ezt mondta máskülönben soha sem lett volna meg a bátorságom hinni ebben az igazságban. A terapeutáknak évekbe telik, hogy ugyanazt az eredményt elérjék, és helyreállítsák a megfelelő határokat, melyek elválasztják az embert a sérüléseket okozó szülőktől, és kigyógyítsák a helytelen szégyenérzetet azokból, akiket megsebeztek. Mindannyiunknak el kell hagynunk az otthonunkat... A szűkebb értelemben vett család túl gyakran vált az egész világra kiterjedő család és az érett spirituális keresés ellenségévé.
Richard Rohr, katolikus pap (a mottó is az ő választása)
