Megjártam Érted én a lélek hosszát,
S várom, hogy Te is megjárd értem...
Minden vágyam Neked hagytam,
Amit kaptam, továbbadtam,
Szerelem volt, nem érdem.
Radnóti legszebb verssorát idézem,
Hallottad már tőlem, de lassan tényleg úgy lesz...
Mi ez a gyönyörű dallam, hát?
Mi ez a végtelen út? Meddig emel ez az ív?
Addig, hogy ölelj, sírj, és rám nevess,
Addig, hogy újra s máshogy is megszeress,
S addig, hogy félelmek bénító gátját
Áttörje bennünk a szív?