Hálót, melyet ezer apró mozdulatod épít,
Időt, melyet jelenléted lüktetése szépít,
Úgy vágyom rá!
Hajnalt, mikor átölelnél, levennéd ruhámat,
S hófehér fogaiddal harapnád a számat,
Úgy vágyom rá!
Simogatnál lassan, mindenhová jutnál,
Ujjacskáid áramával rajtam végigfutnál,
Úgy vágyom rá!
Sok kis érintésed hője mind egy pontba gyűlne,
Ó, az a pont szúrást Tőled oly boldogan tűrne,
Úgy vágyom rá!
Borzasztó nagy közelséget végestelen végig,
Felizzani, s Veled együtt robbanni az égig,
Úgy vágyom rá!
Tudattalan zuhanást, míg forrón rám borulsz,
Jajkiáltást, mélyet, és ájulásba hullsz,
Úgy vágyom rá!
Elmosódó álmot, melyben nem kell semmit tenned,
S nekem se... Csak felébredni, s újra lenni Benned,
Úgy vágyom rá!