Együtt változunk
Ne félj, hisz együtt változunk! Amíg az átok Rajtad semmisül, én is túlnövöm a rontást, mely Téged rabul ejtett,
Ne félj, hát! A világ mállik, az emlékek őre meghalt, de mi élünk, és szívünk el semmit nem felejtett.
Nem felejtett, mert felejteni nem tud, a szív nem olyan "anyagból" való... Ami egyszer benne égett, az örökre látható marad,
Ami ott szólt akkor, az szólni fog majd újra, s ami valaha onnan indult, az meg nem áll, halad.
Egy perc repít csak minket, egy pillanat, mely a szivárvány színében játszik, de bármikor és bárhol elpattanhat létünk,
Jobb lenne, ha letennéd a pajzsot, figyelnél rám többet, s tanulnál Te is abból, amit ketten vétünk.
Jobb lenne, ha lassan lágyulna az álrend, mely körülvesz s Te megfeszítve tartod, miközben az is Téged,
Jobb lenne, ha e súlyos utánzat máris széthasadna, s egy rám boruló boldog ölelésben hamar érne véget.
