Portré készül
Van Benned kérdés, van Benned válasz,
És van Benned az elesettnek támasz,
Van Benned óra, melyre egyszer majd sor kerül,
S van Benned perc is... A pillangó szárnyára ül.
Maradj itt, Te Kedves, rajzolgatok csupán,
Szerelmes ceruzám igazságot vázol...
Ne menj el! Ha elmész, nem tudlak tetten érni,
S nem tudlak betakarni, amikor fázol.
Van Rajtad sebhely, kemény akarnok átok
Ütötte rég, de abban mást nem látok,
Mint a múlt intő jelét... Újra üde, s szép az arcod,
S tiszta, mint egy amazoné, ki magával vívott harcot.
Maradj, Édes, nincs nyugtom, a láz még mindig éget,
Sőt ölne is, ha hagynám, de nem hagyom, hisz itt
Munka van, papírra vetlek... Akkor tudlak ábrázolni Téged,
Ha nézhetem, ahogy felém fordulva sírsz még egy picit!
Van Benned készség és vágy a boldogságra,
Kár, hogy szíved oly sokáig nem nyitottad tágra!
Van Benned megható, bájos, lágy mosoly...
Körötted az válik széppé, mit abban átmosol.
Most jó! E szögből a fény pontosan úgy esik Rád,
Hogy íveid, vonásaid mind táncolnak a napban:
Tünemény, mint emelkedő, illanó burok, melyre
Múló, máris meghaló szivárványt olt a szappan.
Van Benned élet, ezer kis cseppjéből pár én vagyok,
Áramlok velük, Rajtad szelíd nyomot hagyok,
Volt Benned sivár, szomorú elmúlás is néha,
De annak lassan vége, lehetnél királyné, ha...
Ne mozdulj, kérlek, maradj pár pillanatra így,
Egy gyönyörű szép álom készül Rólad éppen,
Kész is! Nézem, tűnődöm róla: valóságnak látszik...
Még az érzés is stimmel. Ez Te vagy mindenképpen :-)!
