Ha támadnak bennünket, az alap emberi reakció az "üss, vagy fuss"-elv valamilyen verziója, vérmérséklettől, és beállítottságtól függően. Ha ezen változtatni akarunk, és valamilyen "tudatos" hozzáállást megvalósítani, akkor nagy megfontoltságra és önfegyelemre van szükségünk.
Miért tennénk ezt? Mert, ha képesek vagyunk rá, megfordíthatunk folyamatokat, és ellenségből támogatóvá tehetünk számunkra fontos embereket. A támadás ugyanis segélykiáltás, az illető fél valamitől, ezért túlreagálja a helyzetet. Ha nem támadunk vissza, vagy lapulunk meg gyáván, hanem bizalommal, és szeretettel közeledünk hozzá, ezzel alaposan meglepjük őt, és kizökkentjük reakciójából. Lehet, hogy nem történik semmi látványos, de legközelebbi találkozásunknál érezni fogjuk, hogy mindketten előrébb léptünk, és kialakulóban van egy láthatatlan pozitív kötelék kettőnk között.
Erdei Zita
