Izmusok
A huszadik században láthattuk, amint milliók adják át magukat a kommunizmus, a fasizmus, a terrorizmus vagy a féktelen kapitalizmus ideológiájának... Az emberek gyakran azért viselkednek így, mert dühösen lázadnak egy olyan közeg ellen, amely elnyomta őket, vagy mert egyáltalán nem volt részük szerető közegben. Most minden korábbinál tisztábban láthatjuk azt a haragot, amely rossz célpontot választ magának, és amely korunk talán összes társadalmi mozgalma mögött meghúzódott. Ha ilyen negatív alapra építkezünk, akkor óhatatlanul negatív épületet fogunk emelni.
Soha semmilyen "izmus" nem volt képes megteremteni a szeretet civilizációját, de még pozitív energiát sem tudott termelni. Ezek az elméletek legfőképpen a fejekben léteznek, és a kis, egoista személyiségünkből erednek, a lelkünket pedig éhesen és szomjasan magára hagyják. Az öregek mellőzésével olyan fiatalok alakítják történelmünk java részét, akik saját ideig-óráig meglévő kiváltságaikat védelmezik, és a mély idő látomása nélkül reagálnak (gyakran túl érzékenyen) a körülményekre.
Részlet Richard Rohr Emelkedő zuhanás című könyvéből
