Alázatra késztető realizmus
A tragikus életérzés furcsa módon egyáltalán nem tragikus, legalábbis a nagy képben nem. Ha a mély időben élünk, kapcsolatban maradva a múlttal és a jövővel, akkor az felkészít bennünket a szükséges szenvedésre, nem engedi, hogy kétségbe essünk saját kudarcaink és veszteségeink miatt, és meglepő módon kivezető utat kínál az egész fejetlenségből. Egyszerűen részt veszünk az emberiség nagy menetében, csatlakozva azokhoz, akik előttünk jártak, és azokhoz, akik utánunk jönnek majd. A tragikus életérzés nem hitetlenség, borúlátás vagy cinizmus. Egyszerűen alapvető és alázatra késztető realizmus, amelyhez rengeteg megbocsátásra van szükség szinte mindenért. A hit nem más, mint a valóságba vetett bizalom, valamint bízni abban, hogy Istent megtaláljuk ebben a valóságban - még mielőtt megváltoztatnánk.
Részlet Richard Rohr Emelkedő zuhanás című könyvéből
