Jákob harca 2.
Dráma ez,a legvalódibb,
Ember s Isten feszül egymásnak,
Egy éjszakán át birkóznak,
Nem adnak teret semmi másnak
Küzdj Te is, sötétjét vállald,
Fáklyádat oltsd, a láng ma gátol,
Azért, hogy majd visszanyerjen,
A fény most eltaszít magától
S hogy győzöl-e vagy veszítesz,
Mi lesz a vége? Szinte mindegy...
Hajnalban majd fel fog tűnni,
Hogy az, amit különbözőnek hittél,
Az a rengeteg körötted mind egy