Lesz majd olyan
Lesz majd olyan, hogy nem kell Érted menni,
S életünk hullámai maguktól szétterülnek,
Lesz majd olyan, hogy felnézel, és nevetsz,
Mert hópihék hullnak és lassan arcodra ülnek
Lesz majd olyan, hogy ránk sorol egy felhő,
S esőcseppek áztatják szét a lőport,
Lesznek majd fényes tündöklő rétek ott,
Ahol eddig csak szikla, szürke kő volt