Kisbolygó

Felrobbant pár pokolgép a híres Bostoni Marathon befutójánál, néhányan (köztük gyerekek) meghaltak, amatőr futók, illetve a nézők közül sokan súlyosan megsérültek... Egyébként én nagyon megértem az arab terroristákat (ha egyáltalán ők voltak... sok minden megtörténik, és sok minden más is!), csak hát  ez sem a megoldás. Nekik sem, meg nekünk se. Mellesleg nem tudunk velük mit kezdeni, párat közülük (rengeteg vesződség árán) le tudunk lőni, és ez a maximum. Siralmasok a sajtóreakciók is ilyenkor. Tényleg csak ennyire telik nekünk, okos és civilizált embereknek? Igen, csak ennyire, mert a másik lehetőség az lenne, ha leásnánk annak a fene nagy civilizációnknak a mélyére, és észrevennénk, hogy az a kis csillogás, ami most van, hány millió ember élete árán lett, és még hány millióan fognak meghalni érte ezután. Ha egy kicsit kutakodnánk ezen a fronton, és belegondolnánk abba, hogy rossz földből soha nem hajt ki jó termés, illetve abba is, hogy amihez vér tapad, azt nem lehet tisztára mosni csak úgy, akkor nem csodálkoznánk azon, hogy néha vannak kisebb problémáink. De nem kutakodunk, és nem teszünk fel kellemetlen kérdéseket. Inkább keresünk ellenségeket, bűnbakokat a világban, és közben a tényleges probléma, az ember mellett, úgy húzunk el, mint a gyorsvonat. Mert ha az utóbbira is tekintettel lennénk, nekünk is be kéne állnunk a sorba. Onnantól kezdve mi magunk is érintettek lennénk...