Mint álnok kígyó, sokszor úgy tapad rám hiányod,
Futnék előle, de mérgével hátamba mar,
Hegyes fogával megtépáz, belém feszül
S mert nem vagy itt, leterít hamar
Ó, Édes, Te feszülj rám inkább, Te szedj szét apró ízekre,
Én még a fájdalmat is Tőled várom,
Hófehér fogacskáid harapásától se félek,
Csak oltsd belém szerelmed minden áron...