Cserépedényben őrzött, hatalmas, teremtő erő kell ahhoz,
Hogy az ember (ki oly sokáig ellenáll, noha nyomasztja temérdek gondja)
Hibáit, gyengeségét, tehetetlen voltát egyszer csak kimondja
Sok fájdalom, időtlen alázat és rettentő titkok sejtése kell ahhoz,
Hogy az ember (ki egyre kevesebbet alszik) vetetlen ágyát másnak adja,
Féltve őrzött, dédelgetett magányát egyszer csak veszni hagyja...