Kisbolygó

Orbán Viktor is itt nőtt fel, ebben az országban, őt is bizonyos hatások érlelték, nevelték, rakták össze közben olyanná, amilyen ő most. A családja, az iskolája, azok, akik között cseperedett, vagyis az a társadalom, nép, amelyben megszületett, és fejlődött. Az élmények, amelyeket jól vagy rosszul feldolgozott magában kintről jöttek, de nagy részben kintről jött számára az élmények feldolgozásának képessége vagy az arra való képtelenség is. Ha valaki meg tudná mondani, hogy az, amivé ő lett, hányad részben az ő erőfeszítésének, illetve tunyaságának a következménye, és hányad részben vezethető vissza millióféle szövevényes és kibogozhatatlan külső hatásra, akkor az talán fel tudná mérni a felelősségét is, de ilyen ember nincs, még saját magunkat sem tudjuk jól megítélni, akkor mennyire nem tudjuk megítélni őt, akiről egészen felületes benyomásaink vannak csupán. Ha ez az ország egy kiváló közösség lenne, egy tiszta közeg, amely biztosítaná az ott nevelődő vezetők számára az összes fejlődési folyamatot és iskolát, amelyet ideális esetben ezeknek az embereknek ki kéne járniuk hivatásuk megkezdése előtt, akkor lehetne azt mondani, hogy lám, mindent megkaptál, és mivé lettél mégis! De hol ez a közeg? Hol van az a dolog, amitől Orbán Viktornak kevésbé egoistának és szociálisan érzékenyebbé kellett volna válnia? Hol az a környezet, amely hamarabb felismertette volna vele bizonyos torzulásait, és bölcs, előrelátó szeretettel segített volna neki megszabadulni azoktól? Mit kapott ő tőlünk, amit most számon kérhetünk rajta? Mit kapott ő attól a rengeteg embertől, aki valaha is körülvette őt? (És az a rengeteg nép egy pici részben Te is vagy, mert amit teszel, az a kapcsolatokon keresztül átsugárzik és eljut hozzá, még ha nem is találkozol vele személyesen.) Ezt-azt biztos, de vajon eleget? Megtettünk mindent? Nyilván nem, már csak azért sem, mert soha nem elég! Mekkora esélyei voltak arra, hogy jobbá váljon? Vagy rosszabbá? Mert elképzelhető, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is, elképzelhető, hogy a helyzethez képest még egy nagyon jó Orbán Viktort kaptunk, és csak hálával tartozunk neki személyesen azért a relatív jóságért, amit most látunk rajta. Kicsik vagyunk az ilyen értékelésekhez, szánalmasan kicsik, és nem is kell túl sok időt eltölteni ezzel. Menjünk sokkal tovább, sokkal mélyebbre! Keressük a lényeges összefüggéseket, a rejtett utakat, merítsünk és énekeljünk a forrásoknál, tegyünk jót, lássunk többet, segítsünk, adjunk, ahol tudunk, ahogy tudunk...