Kisbolygó

Számomra minden nagyon filozófiai megközelítés, szögletes és aránytalan. A világ megismerhető, illetve járjuk a megismerés útját, az életünk, sőt az egész emberiség élete erről szól, viszont abban egyáltalán nem csak a gondolkodásunkkal veszünk részt, hanem a gondolkodásnál sokkal mélyebb rétegeinkkel is. Lehet fitymálni ezeket a mélyebb rétegeket azzal, hogy szubjektívek, irracionálisak, alaptalanok, de azzal nem jutunk előrébb egy lépést sem. Az ilyen szemléletű ítéletek egyetlen hozadéka filozófiai modelljeink integritása, az pedig önmagában igen csak l'art pour l'art dicsőség, illetve hamis menedék az ember nagyon is helyénvaló sebezhetősége és kiszolgáltatottsága ellen. A racionalitás igen csak relatív biztonsága nagy kísértés, és arra, aki egy kicsit kirepül a fészekből pillanatok alatt rá lehet sütni, hogy tékozló fiú, és annyi igazság van is ebben, hogy nagyon el lehet tévedni, mint azt a történelem sok mellékelt ábrája bizonyítja, de az az egy biztos, hogy ha a gondolkodás "báj difolt" korlátain nem lépünk túl, akkor hamarosan nem lesz értelme beszélni semmiről se (és ezt nagyon komolyan gondolom). Egyáltalán nem olyan ködös az a terület, amely ott vár minket, illetve pont inkább azt mondom, hogy az intenzív mindent átható élet-érintettséget nem is tudjuk megtapasztalni máshogy. Unamuno mondja, hogy az ésszerűség és az életszerűség tulajdonképpen egymást kizáró princípiumok. Na, ő egy olyan filozófus, aki merte egy kicsit tágabbra tárni saját lelke ablakát, becsülöm is érte. Nem azt mondom, hogy dobjunk sutba mindent, de azt igen, hogy belső indíttatásainkat ne csak a gondolkodási produktumok síkján értékeljük. Ha valaki gyermeki tisztaságának megmaradt morzsáit nem eltaposva bele akar merülni egy napfelkelte, egy futás, egy vers, egy hegedűszó, egy találkozás, egy szerelem vagy egy fájdalom gyönyörűségébe (mert az utóbbi is létezik, bár elég irracionálisnak hangzik, és ezért aztán többnyire szégyellünk is beszélni róla, sőt még magunknak se valljuk be, és inkább "titokban" csináljuk), akkor pont arra van szükség, hogy kikapcsolja a "chipeket" egy időre... (Persze utána újra kell indítani a rendszert, de léteznek arányok a "shut-down-ok" és a "restart-ok" között, illetve, ha akarjuk, merjük azokat tudomásul venni, akkor tanulhatóakká válnak, és folyamatosan alakulnak, finomodnak majd.)