Az idézet:
A szerelem együttérzés, és annál nagyobb együttérzés, minél nagyobb a szerelem. (Unamuno)
A vers:
Sétáltunk színes ernyő alatt,
Akkor még nem tudtuk, mit zárunk magunkba,
És azt sem, hogy mit vált ki bennem majd hiányod
Nem ismertük a törékeny titkok hordozását,
S a fájdalmat sem, mely azért kell, hogy a rossz emlékek végre összetörjenek,
És kirajzolódhassanak helyettük a jók, amelyek nélkül sohasem hinnénk el,
Hogy a szeretet pont ebből a városból tud elindulni...
Azóta sok év telt el, az ernyőt valahol elhagytuk, nincs szükség rá,
Hisz lassan mi magunk válunk egymás számára oltalommá
Bánod?
És a kép?
Hát, azt most mégsem mutatom meg! Nem hamukázom, tényleg létezik, és akinek a leginkább látnia kell, az látja is. A többiektől pedig azt kérem, hogy képzeljék el maguknak, ha akarják! Nem lehetetlen :-)!
