Mi a vallások célja? Mivel látnak el bennünket, hogy képesek legyünk tanulni, látni, megváltozni? A világvallások tanulmányozása közben mindig megdöbbent egy alapvető különbség. A természeti vallásokban és a Kelet hitrendszereiben következetesen úgy találjuk, hogy a cél a harmónia, vagyis a különbségek, konfliktusok és a szemben álló energiák legyőzése az elme, a szív, az érzelmek, a test és az akarat megváltoztatásának különböző formái révén. E vallások a mieinkkel összehasonlítva kevésbé törődnek a metafizikával és a túlvilággal...
A legrégebbi tanítások – beleértve Jézus és a sivatagi atyák és anyák tanítását, továbbá bizonyos aforizmákat, rejtélyes történeteket, bölcsességmondásokat és konkrét gyakorlatokat – felfedték az ember előtt a kis ént, és megnyitották őt az isteni én valamilyen formájára. E bölcs tanítások célja mindig az volt, hogy harmóniát teremtsenek belül és kívül egyaránt. A hangsúly a spirituális gyakorláson volt – sokkal inkább, mint bizonyos „kiagyalt" eszmék igazságának vagy hamisságának kérdésén. E régi tanítók nem törődtek annyit a „bűnök menedzselésével", mint mi, nyugati papok. Rendszerint inkább azzal foglalatoskodtak, hogy valamifajta egyensúlyt, belső összhangot vagy békét találjanak. Mindez különböző formákat öltött, és hangsúlybeli eltérések is lehettek. Általában úgy gondolták, hogy inkább az egyensúly vezet el az isteni egységhez, semmint az erkölcsi tökéletesség. Nagyon nehéz a nyugatiaknak megtenni ezt a fordulatot – a legtöbbünk puhának és alaktalannak érzi.
(Richard Rohr: Most)
