„Márta, Márta, a tízezer dolog nyugtalanít, pedig olyan kevés szükséges, sőt csak egy" (Lk 10,41). Ezeket a jól ismert szavakat Jézus intézte kedves barátjához, Máriához. Jézus éppen Mária, Márta és Lázár vendége volt. Mária azt tette, ami egy háziasszonytól ésszerű és elvárható: szaladgált, rendet rakott, mindent előkészített, és ahogy a szöveg ragyogóan fogalmaz: „teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal."
Márta mindenben jól és helyesen cselekedett, egy dolgot kivéve: nem volt jelen – valószínűleg nem volt jelen önmaga számára, saját megbánással kapcsolatos érzései számára, és talán saját mártírkomplexusa számára sem, de azt az érzést sem tudatosította, hogy szüksége van arra, hogy valakinek szüksége legyen rá. Ez a fajta jóság nem tesz jó szolgálatot. Ha nem volt jelen önmaga számára, akkor igazából nem lehetett jelen a vendégei számára sem oly módon, hogy az gyógyító hatású legyen, és spirituális értelemben még Isten számára sem tudott jelen lenni. A jelenlét a jelenlétben való jelenlét. Az, hogy miként van jelen az ember, mindent meghatároz, amit tesz. Jézus a mindennapi, megszokott emberi szinten kérdőjelezi meg Máriát, mert az isteni szinten ugyanaz a mintája lesz jellemző rá. Az asszony számára valóban ez volt „az egyetlen dolog". A vallás főként azzal van elfoglalva, hogy mindenfélét tanítson az emberek számára, különféle tényeket és kötelességeket, amelyekről feltételezik, hogy valamilyen módon elhozzák az üdvösséget. A nagy tanítók tudják, hogy inkább egyetlen fontos változásra van szükség, ami azzal kapcsolatos, hogy hogyan vegyünk részt a jelen pillanatban. Akkor a többi „mindenféle" is a helyére kerül. Ez így igaz, és olyan fontos, hogy Jézus kész volt érte megkérdőjelezni és felzaklatni vendéglátóját, s kihasználni a tanításra alkalmas pillanatot – már abban a pillanatban.
Jézus éppen ilyen módon erősíti meg Máriát: azt, ahogy a pillanatban jelen van. Az asszony tudja, hogy miként legyen jelen Jézus számára, és feltehetőleg önmaga számára is. Érti azt az egyetlen dolgot, amely minden mást megtörténtté tesz egy mélyebb és gyógyító szinten.
(Richard Rohr: Most)
