Kisbolygó

Meztelen csillagok közöttnem jó fürödni már,esett levél, tépett gyomoktüzén elég a nyár.Fanyar füstölgő alkonyat.A nyers bánat beérett.Fűzfakosárba hullanakÜtődött alma évek. Keresztes Ágnes

Hogy én vagyok a bakter felesége,hat gyermekem van, tyúkot ültetek,békés közönyben megkövéredem,sosem akarom elkérni a zászlót,de amikor a férjem reumás,tésztás kötényben a sínekhez állok     és tisztelgek helyette. Keresztes Ágnes

Szép piros koronám vannégypártás mákvirágból,tokjában mákony érik -éjjel se rakhatom le:fölébrednél azonnal,s ha négy pártája hullik,hová lesz kis királynőd?... Szép piros koronámat,sebeim friss virágátne hagyd megfeketülni,ahogy a vér megalvad,mert rontásoktól őrizs…

Fején avarbarna kendő,vézna, fázó és esendő:rőzsét lop a görnyedt szégyenmás magánya erdejében,fagyott úton hazalépdeltörvénytelen melegével. Keresztes Ágnes

Menekülők véletlen batyujábanhordom magammal harminc évemet,foltokat a ruhához,amely fakultabb régen, mint a folt,háromlábú cserépkutyáimat,az innen-onnan összekapkodottezt-azt. Keresztes Ágnes

Én úgy viszem vásárra bőröm,hogy már emberségem sem őrzöm.Rögeszme lettél, szavaid köztbekötött szemmel kergetőzöm. Szerettelek. Ki kéri számon?- mégis, magam vacogva szánom,hogy tőled kell elérhetetlenszükségességemet kívánnom. Keresztes Ágnes

Isten számonkér. Ő a holnap,ki tegnapunkban elbotoltat.Pitypang-bűnbánatom legyint -nem könnyel méri tetteink    Értelmem megtagadhat   magányom megtanul   teremtettél magadnak   megválthatatlanul Ha tüzet Káin gyújt az Úrnaka füstök…