Kisbolygó

Soha többé, soha többé,váljak kővé, tűnjek köddé,éljek tűzön, járjak vízen,átváltozhat minden ízemmégsem lehet örömöddésoha többé, soha többé. Mennyi hónap, mennyi nap jön,mennyi napban mennyi óra,mégse fordul egy se jóra,se tenéked virradóra,soha többé, soha…

Magdolna ül a kútnál,lába mezítelen,kezében agyagkorsófordul üres szájjal a föld felé.Magdolna ül a kútnál,nézi az elmenőket. És birkapásztorokterelgetik a bamba napokat,gyapját lenyírják,fejik tejét,bezárják a karámot éjszakáras bot van…

Hogy én vagyok a bakter felesége,hat gyermekem van, tyúkot ültetek,békés közönyben megkövéredem,sosem akarom elkérni a zászlót,de amikor a férjem reumás,tésztás kötényben a sínekhez állok     és tisztelgek helyette. Keresztes Ágnes

Szép piros koronám vannégypártás mákvirágból,tokjában mákony érik -éjjel se rakhatom le:fölébrednél azonnal,s ha négy pártája hullik,hová lesz kis királynőd?... Szép piros koronámat,sebeim friss virágátne hagyd megfeketülni,ahogy a vér megalvad,mert rontásoktól őrizs…

Fején avarbarna kendő,vézna, fázó és esendő:rőzsét lop a görnyedt szégyenmás magánya erdejében,fagyott úton hazalépdeltörvénytelen melegével. Keresztes Ágnes

Menekülők véletlen batyujábanhordom magammal harminc évemet,foltokat a ruhához,amely fakultabb régen, mint a folt,háromlábú cserépkutyáimat,az innen-onnan összekapkodottezt-azt. Keresztes Ágnes

Én úgy viszem vásárra bőröm,hogy már emberségem sem őrzöm.Rögeszme lettél, szavaid köztbekötött szemmel kergetőzöm. Szerettelek. Ki kéri számon?- mégis, magam vacogva szánom,hogy tőled kell elérhetetlenszükségességemet kívánnom. Keresztes Ágnes

Isten számonkér. Ő a holnap,ki tegnapunkban elbotoltat.Pitypang-bűnbánatom legyint -nem könnyel méri tetteink    Értelmem megtagadhat   magányom megtanul   teremtettél magadnak   megválthatatlanul Ha tüzet Káin gyújt az Úrnaka füstök…

Bölcsőverembe löklekcsörgőhajam cibálomordítozom fölöttedszakadjon rád az álom!s te körbejársz veszetten- vadállat kiskorúság -járókaketrecedben Keresztes Ágnes

Vagyunk élőt vetélőkholtakkal viselősekbőrünkre ég a pólyacsontunkra ég  a bőrünkcsontunkig mérgeződünkforró halat halászunkárnyékunk kőre írjuk Keresztes Ágnes

Az az éjjel feledhetetlenamikor én a tiéd lettemamikor te az enyém lettéls a poloskáké mindaketten Keresztes Ágnes

Szoknyámon kockák ülnek,de csak a feketék:a pirosak lobogva repülnek,és már messziről szaladnak eléd. Keresztes Ágnes

ÁTKÖLTÉS Alszik a széken a kabát,szunnyadozik a tudatom,máma már nem hasad tovább... SÍRVERS Szolgálta a köz helyetta közhelyet. CSENDÉLET Órám vert. Hallgattam leverten,aztán levertem.Ezzel csend lett a szobában,a szokottnál általábban. KÖRÖK Nézzük magunkat torz…

Zöld a remény, recece.Ha megérik: fekete. Keresztes Ágnes

Házaltam is magammal,magam kiteregettemés minden parkettánakgyanús volt ez a szőnyeg: tündéri tarkaságátugyan miféle rongybólcigánykodhatta össze?... Keresztes Ágnes

A kígyók bőrüket vetik,          minthamegváltozhatna mindegyik -de az új bőrön ott a régi minta. Keresztes Ágnes

Már voltam botránkoztató,botránytól rettegő is.Tudom, hogy néha bűn a szó,a hallgatás megőriz, de inkább vádoltam magammint hogy megbújva éljek,míg beragyognak súlyosannemérdemelt erények.Válaszoltam mindenkinek:mikor, miben hibáztam.De nem sok jóságban hiszek -s nem minden…

Részeg pohár. Borral telimagát kettőnek képzeli Keresztes Ágnes

Itt mindenkinek lelke van,s mint dobozt a hülyék,spárgán húzza maga utánálönkívületét. Mindenki tart három napig,mint obligát csoda.A világot megváltanák -de nem férnek oda. Keresztes Ágnes

A gondnak egyidőbenmár külön kulcsa volt, előttem jött haza,a széken ülve várt. Teát főzött magánakés tudta, hol a csésze. Soká nem vettem észre,hogy már elköltözött. Keresztes Ágnes

Rakosgasd pénzed élire,vegyél kabátot télire. Keljél korán, mossál nyakat.Ha éhes vagy: etesd magad. Ne dohányozz, mert nem hizol.Autó elé ne lépj, szivem! Vigyázz magadra jól - hiszenén nem védelek meg semmikor. Keresztes Ágnes

Talpán a bőr mint a kéreg,lavórban áztatja nyögve,lábujját mozgatva révedszürkülő szappankörökbe. Körmei tömpe lapátok,ujjain évgyűrűsebhely:megmarták árvacsalánok,törette kapanyelekkel. Bóklászik közel a sírnál.Idegen marka, a tétlen,babot bont, borsót…

A műkrizantémkoszorúkbanbeszél ilyen felsőfokona lila szalag szomorúan Az ember végülis megérte,hogy A LEGKEDVESEBB ROKON- dehát meg kell dögölni érte?... Keresztes Ágnes

Becsengetett a reggel:cigányasszony, tarka rongyszőnyegével.Szőnyegbecsavarva tűnt el a házból.- mint egy kényelmetlen halott - az éjjel. A párnákat tisztességes helyenszellőztetni az ablakokba rakják.Terpeszkedik a hímzett huzat,akár a féligazság. Keresztes Ágnes