Magdolna ül a kútnál,
lába mezítelen,
kezében agyagkorsó
fordul üres szájjal a föld felé.
Magdolna ül a kútnál,
nézi az elmenőket.
És birkapásztorok
terelgetik a bamba napokat,
gyapját lenyírják,
fejik tejét,
bezárják a karámot éjszakára
s bot van kezükügyében.
Írástudók
írnak a porba írásjeleket,
nem nevezik nevén
a Megnevezhetetlent -
írásukat széles talpaival
széttapossa a szél.
Szamaritánusok
kalmár-sebet kötöznek,
s templomajtóban áll a kufár,
Márta szorgalmas,
Mária figyel
Magdolna ül a kútnál szomjasan.
Keresztes Ágnes
