Úgy hiszem, hogy valójában sohasem az ember az, aki hat. Az ember legfeljebb annyit tehet, hogy félreáll a fény útjából, vagy még jobb, ha szép lassan elég áttetszővé válik ahhoz, hogy a fény átsüthessen rajta. Ez az a határ, amely a szorgos Márták és a figyelmes Máriák…