... a mai világ civilizációs burkában ritkán találkozik az egyén valódi felelősséggel. Amikor pedig az élet időnként rávilágít tetteink következményeire, villámsebesen kreálhatunk magunknak kifogásokat és kibúvókat - az időjárástól az éppen aktuális gazdasági helyzeten át egészen a családi háttérig. A lista végtelen, és legtöbbünk világbajnoki szinten tudja önmagát kimenteni a dolgok alól, és másra testálni a felelősséget. Pedig az igazság az, hogy ami most körülvesz minket, azt száz százalékban mi magunk idéztük elő. Pillanatnyi gondolatainkkal és tetteinkkel folyamatosan hozzuk létre a jövőnket. Mi magunk teremtjük folyamatosan a körülöttünk lévő világot. Ez ennyire egyszerű!
A felelősség átruházása a mi nagy csapdánk. Intelligenciánknak köszönhetően bármilyen felelősség elhárítására számos külső, tőlünk teljesen független okot találhatunk... Minél műveltebb és minél gyávább valaki, annál tökéletesebben bújik ki a felelősség alól. Ezt már fiatalkorban olyan mesteri szintre lehet fejleszteni, hogy még az egyén maga sem ismeri fel azokat a helyzeteket, amelyekben kikerülte a felelősséget.
A valóság az, hogy csak a tetteink és azoknak a következményei léteznek. A felelősség pedig a miénk. Soha senki és semmi nem okolható azért, amilyenek vagyunk, amilyen helyzetben vagyunk, sőt ami minket körülvesz, még azt is indukáljuk folyamatosan.
Ugyanazon élethelyzetet, a világot minden egyén másképp látja és éli meg. Mindenki teljes felelősséggel tartozik az őt körülvevő világért és ezen világban elfoglalt helyéért.
Hihetetlen naivság vagy gyávaság a felelősség alól kibújni, De akkor miért esünk újra és újra vissza ebbe a csapdába? Mert így kényelmesebbnek tűnik. Ám az életet nem lehet kicselezni. Önmagunkat becsaphatjuk ám az élet átlát rajtunk, és szembesít mindennel. Ez olyan biztos, mint a gravitáció.
Én megtapasztaltam ezt a roppant terhet, amikor a hajó felborulása során megcsapott az elmúlás szele - miénk a felelősség folyamatosan elsumákolt, meg nem oldott életünk összes hibája miatt. Ha ezt valaki felismeri, akkor a felelősség súlyának teljes tudatosítása mellett, hirtelen szinte abszurd módon kinyílik a világ. Mindent, ami vagy, te hoztál létre, és éppígy mindent, amit el akarsz érni, el is tudsz érni. Gondolatainkkal és tetteinkkel pillanatról pillanatra alkotjuk meg magunkat és jövőnket.
Ezzel nem állítom, hogy az időjárást, vagy a világgazdaságot Te hozod létre. Nézd úgy, mintha ezek lennének a díszletek. Figyeld meg, ha esik, néhányan ki sem mozdulnak otthonról, mások kinyitják az esernyőjüket és továbbmennek. Ők azok, akik bármilyen körülmények között is meglátják a megoldást. Ők azok, akik - ellentétben a többiekkel - állandó mozgásban vannak, és nem a kifogásokat keresik. Remélem, Te is ilyen vagy, illetve ilyen akarsz lenni.
A lényeg az, hogy legyőzzük énünk furfangos, ám felettébb gyáva részét, amely a kifogásokat keresi. Ha ezen átlendülünk, a felelősség miatt komolyabban vett életünk sokkal precízebben fog haladni előre. Minden tisztábban, világosabban és valóságos értékén mutatkozik meg.
Részlet Rakonczay Gábor Átkelés a végtelenen című könyvéből
