Az a benyomásom, hogy egy hatalmas vákum van a párkapcsolatok terén. A hagyományos, tanult és örökölt formák lassan kimúlnak, és szükség lesz egy olyan váltásra, amely ismét sokkal megalapozottabbá, és tudatosabbá teszi majd a kapcsolatot férfi és nő között. Ezt azonban még nem küzdöttük ki magunkból. Férfiak és nők egyaránt eltávolodtak nemiségük gyökereitől, és ez nagyon szomorú kiegyensúlyozatlanságokhoz vezetett. Az a közeg, amelyben élünk elképesztően feminin, mindenkit az érzései rángatnak, a (képletesen mondva) háborúba induló, tudatos, tenni akaró, felelősséget vállaló, harcias férfiak pedig egyszerűen nem léteznek. Hol vannak a mesehősök férfi szereplői, akik nem félnek az otthon biztonságát elhagyva, számtalan veszéllyel szembe menve, a sárkányt puszta kézzel is megölve királylányokért küzdeni? És hol vannak a királylányok, akik ezt várják, sőt a legtöbbre tartják? (Nyilván nem feltétlenül földrajzi értelemben kell a vándorlásra gondolni, szellemi területek is vannak bőven, ahol ez lenne a dolgunk.) Hol vannak azok a férfiak, akik életterük összefüggéseit merték tágabb távlatból szemlélni, annak ellenére, hogy ahhoz el kellett hagyniuk kiismert környezetük fedezékeit, és hol vannak azok a nők, akik megértették, hogy megvalósulásuk magja nem más, mint az önmagát és harcát vállaló férfi hódolatának az elfogadása. A civilizáció és a világbéke rendkívül sok áldásos életkörülményt teremtett, de a férfiasságot és a nőiességet például totálisan összezavarta. Korunk férfi- és nőideáljai hol vannak a mesékben megjelenő tiszta férfiasságához, illetve nőiességéhez képest? Csodálkozunk, hogy nem működnek a kapcsolataink? Mitől működnének, ha nincs aki, ami működtesse? Ezzel kell szembenéznünk, ezért kaptuk azt, amit kaptunk. Azért lakunk egyszerű albérletben, hogy legyen időnk és "nyugalmunk" ezen gondolkodni kicsit. Még mindig nekünk a jobb, mert mi legalább rá vagyunk kényszerítve arra, hogy értékeljük magunkat, és abból valami maradandó azért születni fog. Nagyon sokan idáig se jutnak el, bár valószínű, hogy mi is csak azért, mert a helyzetünk rákényszerített.
Szóval bátorság, ne keseredj el, a jövőt építed ...val, még akkor is, ha most nagyon szomorúak vagytok. Jó lenne, ha eljutnék ...hoz, és legalább annyira szeretném azt is, hogy Te is eljuss valakihez, de a Te meséd és az én mesém is csak úgy érhet jó véget, ha közben mi saját magunkban is magasabbra teszünk valamit. Ölellek, és gondolok Rád sokat!
