A tegnapi bejegyzésben megjelent levelemnek lett folytatása, több levélváltás következett a barátom és köztem. Most egy későbbi levelemből másolok ide egy részletet. (Megjegyzem egyébként, hogy levelezésünk ugyan nem a teljes egyetértés kimondásával ért véget, mégis hasznos volt, sőt én valódi elmozdulást érzek benne egy korábban kialakult patthelyzetszerű állapotunkhoz képest. Szóval összességében nem bántam meg az első olvasásra talán kicsit keménynek tűnő szavakat.)
Az összes szemfényvesztő bűvészkedésnek (teljesen mindegy, hogy ki csinálja, teljesen mindegy, hogy milyen síkon zajlik) az egyetlen célja az, hogy az embereket elvonja a valódi kérdésekkel való szembenézés elől, és ezáltal irányíthatóvá, összegyúrhatóvá, tömeggé, masszává tegye őket. Mindez teljesen érthető egyébként, egy megbomlott rendű, valós tartás, és belső energia nélkül sodródó közeg nem is tud máshogy fennmaradni (ideig-óráig), mint ilyen mechanizmusok futtatásával. Az összes hatalmi játszma - teljesen mindegy, hogy kinek a hatalmáról van szó - kényszeres visszarendeződés, a neki kezdetben megadott, valódi, de százszor elherdált hatalmát sirató ember vergődése a moslékban, a disznók közt, az atyai háztól távol. Teljesen mindegy, hogy lesz-e atom, vagy sem, mert a lényeges kérdésekből egyik forgatókönyv sem old meg semmit. Ha nem lesz atom, akkor lesz más, ami ugyanolyan igazolhatatlan. Szépek a bábolnai szélmalmok, tisztán és csendesen őrölnek, de aki abban reménykedik, hogy az emberben, meg a társadalomban majd a szélmalmoktól lesz rend, az körülbelül ott tart, mint Don Quijote, aki annak idején harcba indult ellenük. Korunk égető problémáira a technikai tudományok, a politikai, gazdasági reformok (ha egyáltalán lesznek) képtelen választ adni, legjobb esetben is csak kitolni tudják egy nagy összeomlás idejét. A jövő nem technológiai fejlesztéseket kíván (mint ahogy azt milliók hazudják folyamatosan, és öntik ránk az összes létező szennycsatornán keresztül), hanem mély tudati, létbeli szembesüléseket és vállalásokat mindenkitől, és ezt a hangsúlyozást ki kell mondani, sőt tetteinknek be kell mutatniuk.
