Kisbolygó

Pár napja 102 évesen meghalt Radnóti Mikósné, született Gyarmati Fanni. Csendes, visszavonult életet élt, semmilyen közéleti szereplést nem vállalt, semmit nem lovagolt meg a hírnév lehetőségéből, hűségesen őrizte költő férje hagyatékát és kettőjük titkait. Kár sorolni, hogy mely versek ihletője volt, mert Radnóti egész költészetében ott sugárzik vidám, kedves lénye, lényének bája, a gondoskodás és a szeretet, amelyet Miklósért vállalt. Talán különösen hangzik, de nem hiszem, hogy túlzás: a magyar irodalom meghatározó alakjává vált anélkül, hogy egy tollvonást is húzott volna. Igen, van ilyen, létezik, illetve létrehozható, hiszen Fanninak sikerült. Fanninak, aki ízig-vérig nő volt, aki otthont teremtett, dolgozott, elfogadott, védelmet adott, szenvedett, és főleg megtartotta azt a láthatatlan erőteret, amely a szerelemben közte és férje között épült, és amelybe ki lehetett szakadni még a háború, a munkatábor borzalmai közül is. Példája örök üzenet, és kitörölhetetlen jel egy olyan korban, amelyben az ember lassan megfelejtkezik magáról...