Egyedül nem jutsz semmire,
Magadat megérinteni nem tudod,
Van kezed és van sok érzékeny pont Rajtad,
De simogatni Téged csak egy másik kéz tud ott
Indíts inkább engem, míg én Téged indítalak
Nagy terek, szédítő távlatok felé: az áramkörök zárnak,
Ne lobbanj el az első tűzzel, Édes! Tündökölj és égess,
Maradj meg izzó, sokáig világító szálnak...
Merj, kérlek, törékennyé, sebezhetővé csupaszodni értem,
S hidd el, hogy ugyanazt én is megteszem... Miközben Rád annyi évet vártam,
A tűző nappalok s a fénytelen éjszakák sok bőrt hántottak le rólam,
Így hát Érted máris sebezhetővé váltam :-):-(:-)...
