Érted épülnek most egymásra a szavak, mert én is Érted épülök belőlük egyre szebben,
A tündöklő lét irányát, a keskeny ösvényt kitűzöd nekem, s én megpróbálom járni,
Az élet egy őrült, esztelen kívánság, ezt lassan megértem,
Szikra, tűzlobbanás csupán, egy vágynyi,
Egy érintés, egy szúrás...
Aztán jöhet bármi