Egyedül vagy, egyedül múlsz el a szétmálló idővel,
Miközben én itt, pár sarokkal arrébb
Ugyancsak egyedül élek,
Mért nem jó Neked az,
Hogy elgyere hozzám,
Mért nem visz rá a lélek?
Az értelem leblokkol, a görcs beáll,
Nincs ennél nagyobb rejtély a földön,
Nem leszek képes megérteni, attól félek,
Hogy mért nem szánod el magad a boldogságra,
Szíved, lelked, karod mért nem tárod ki tágra,
Hiszen olyan nagyon szeretlek,
És annyira szeretnélek!