– Fékezett robbanás az életem – szereti hangoztatni Mezitlábas Ted. Burbankban él egy kis lakóparkban, amely emlékeztet Tom Hanks dühöngő és játszóházára a Segítség, felnőttem!-ből. Tele van cukorkaszínű Spyder sportkocsikkal, körhintalovacskákkal, 19. századi velocipédekkel, antik dzsipekkel, cirkuszi plakátokkal, van benne egy sós vizű medence és egy nagy kád meleg víz, amelyet egy veszélyeztetett fajtájú sivatagi teknős őriz, egyenest Kaliforniából. Garázs gyanánt két óriási cirkuszi sátor szolgál. Az egyszintes épületből ki-bejárnak a változatos fajtájú kutyák és macskák, valamint egy liba, egy szelíd veréb, harminchat házigalamb és egy kis csapat fura ázsiai tyúk, amelynek karmait szőrszerű toll borítja.
– Heidegger egy súlyos szót használ erre, csak sosem jut eszembe, de az a lényeg, hogy ennek a helynek én vagyok az egyik kifejeződése – ecseteli Ted, pedig a hely nem is az övé.
Hanem Dan unokatestvéréé, aki autodidakta műszaki lángelme, teljesen egyedülálló módon hívta életre a világ legelső kőrhinta-restauráló vállalkozását.
– Az egyik lovunkon mutatta be Dita von Teese a híres vetkőzőszámát – állítja Ted. – Christina Aguilera pedig magával vitt egy másikat az egyik turnéjára.
Amikor néhány éve Dan átesett egy csúnya váláson, Ted úgy ítélte meg, hogy unokatestvérének őrá van a legnagyobb szüksége, ezért egy szép napon beállított hozzá a feleségével, a lányával, az állatseregletével, és ott maradt örökre.
– Dan egész nap nagy, hideg, gonosz masinákkal bíbelődik, és amikor előkerül, ujjairól csöpög a gépzsír, mint ragadozó madár sarkantyújáról a vér- szemlélteti Ted. – Ezért nem bír meglenni nélkülünk. Beteg személyiség, veszélyes lenne a társadalomra, ha nem lennék mellette én, akivel veszekedhet.
Ted azzal tette hasznossá magát, hogy körhinta kiegészítőket kínáló on-line üzletet nyitott, amelyet Dan egyik vendégszobájából üzemeltetett egy Macintosh segítségével. A vállalkozás nem hozott sokat a konyhára, de Ted így legalább ráért, hogy 50 mérföldeket tekerjen a 180 centi magas velocipédjével, és kiegészítő edzésként riksán húzza a feleségét meg a lányát. Caballonak főleg azért volt teljesen téves elképzelése Ted vagyon helyzetéről, mert Ted leveleiben hemzsegtek az olyan felvetések, amelyek egy Microsoft befektető szájába illettek volna, oda is inkább a hőskorban. Míg mi, többiek, a legolcsóbb jegyekre vadásztunk például El Pasóba, Ted arról faggatta Caballót, hogy az eldugott mexikói vidéken van-e kisgépek landolására alkalmas leszállópálya. Nem mintha lenne saját repülőgépe; autója is alig. Egy 1966-os évjáratú, kehes bogárhátú Volkswagennel közlekedik, amely olyan lerobbant állapotban van, hogy legfeljebb 40 kilométeres utakra vállalkozhat vele. De Tednek ez tökéletesen megfelel, mi több egy magasabb rendű koncepció szerves részének tekinti.
– Így sosem kell messzire utaznom – magyarázza. – Saját elhatározásomból vagyok nincstelen, és ezt nagyon felszabadítónak érzem.
Ted a pasadenai Művészeti és Formatervezési Főiskolára járt, ahol beleszeretett egyik csoporttársába, Jenny Shimizuba. Egyik este a lánynál ismerte meg Jenny két új barátját, Chase Chen ifjú kínai művészt és húgát Joant. A Chen testvérek elég gyengén beszéltek angolul, és Ted boldogan vállalkozott a kulturális nagykövet szerepére. A barátság mindenki számára előnyösnek bizonyult: Tednek állandó közössége lett, mert alanyai – új szavak tömeges elsajátításának reményében – figyelmesen hallgatták tudatfolyamának szimfonikus áradását, Jenny pedig lélegzetvételnyi időhöz jutott, amikor Ted nem ért rá udvarolni neki. A négyesből hárman nemsokára nemzetközi hírnévre tettek szert: Joan Chen hollywoodi sztár lett, és a People magazin az ötven legszebb ember közé választotta. Chase elismert portréfestő, nemzedékének legjobban fizetett ázsiai művésze. Jenny Shimizu modell lett, egyben a földteke egyik legismertebb leszbikusa („melegkörökben forog a neve” – ahogy a Pink Paper fogalmazott), amióta összeszűrte a levet Madonnával és Angelina Jolie-val (ezt a pályaívet Ted annak ellenére nem látta előre, hogy Jenny jobb bicepszén óriási villáskulcson lovagló tetovált szexbomba látható).
Ami pedig Tedet illeti...
Sikerült bejutnia az első harmincba azok között, akik a világon a legtovább tudják visszatartani a lélegzetüket.
– Öt perc tizenöt másodperc a rekordom – meséli Ted. – Egész nyáron a medencében gyakoroltam.
Ám az a műfaj ingatag szerető, és Tedet hamarosan kitúrták olyan versenyzők, akik nála elhivatottabban fáradoznak azon, hogy kevesebb levegőt vegyenek magukhoz, mint mi, közönséges halandók. Az ember menthetetlenül szánja ezt a flótást, aki bugyborékolva álmodik a dicsőségről unokatestvére medencéjének fenekén, míg nagyjából minden ismerőse remekműveket fest, szupersztárokat visz az ágyába vagy Bernardo Bertolucci kamerája előtt illegeti magát.
És hogy mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy Ted mégis a lélegzésvisszatartásban volt a legjobb. Közvetve ez vonzotta hozzá Lisát. Szobatársak voltak a diákotthonban, de mert Lisa kidobóemberként dolgozott egy heavy metal kocsmában, és csak hajnali 3-kor keveredett haza, neki kizárólag Ted szárazföldi változatához volt szerencséje: hazatérve rendszerint a konyhaasztalnál találta, amint csöndben majszolgatja a rizst meg a babot, és francia filozófusok olvasásában merül el. Szobatársai már jól ismerték Ted legendás teherbírását, és csodálattal adóztak intelligenciájának; Ted képe volt egész délelőtt festeni, egész délután gördeszkázni, és egész éjszaka japán igéket magolni. Hajnalban aztán összeütött Lisának egy adag meleg babot, majd leállította magát – mániás pörgése ekkor már alábbhagyott -, és engedte a lányt szóhoz jutni. Olykor közbeszúrt egy nagyfokú érzékenységről tanúskodó észrevételt, aztán bíztatta Lisát, hogy folytassa. Nem sokan ismerték ezt a Tedet. Amivel mindenki veszített – maga Ted is.
De Chase Chen megértette. A művész pillantása észrevette a Ted hurrikán nyomában hátramaradó csendes izzást. Hiszen Chase éppen a „napfény és az árnyék közötti drámai táncot” akarja mindig megragadni, és lássuk be, ha valaki jó ebben a drámai táncban, akkor Ted az. Chase-t nem a cselekvés, hanem a megelőző várakozás nyűgözte le; nem a balerina szökkenése, hanem az elrugaszkodás előtti pillanat, amikor a táncos energiája még felhúzott rugóként feszül benne, és még minden lehetséges. Ugyanezt látta meg Ted csöndes pillanataiban, ugyanazt a lassú tüzű erőt és korlátlan lehetőséget – és ekkor nyúlt a vázlatfüzetéért. Ted éveken át volt Chase modellje; Ted, Lisa és tündöklő szépségű kislányuk, Ona portréi a festő legszebb munkái közé tartoznak. Chase-t annyira megigézte a Ted által visszatükrözött világ, hogy egy teljes albumot szentelt neki, amelyben kizárólag Ted és családja portréi szerepelnek: Ted és Ona az öreg bogárhátú szűk utasterében, a könyvébe temetkező Ona, vagy Lisa, amint hátrapillant Onára – az apai fény-árnyék dráma élő megtestesülésére...
