Ahogy először értél hozzám
(Szombat délelőtt volt, emlékszem,
És Te is emlékszel, nagyon jól tudom, sütött a nap,
A padlón feküdtem, simogattál, fülemre gyógyító lángot tettél),
Azzal a mozdulattal gyere ma ismét, csak most már ruhátlanul,
S a félelem se fojtson
Én sem takarom el többé magam,
Várom nagyon, hogy mindenütt megérints,
Öledbe bújva, odakucorodva egy hosszű ölelésre
Szeretnék eltűnni Benned, ponttá válni, és aztán hagyni,
Hogy azon a ponton át egy oldó fájdalomcsepp Tőled szeliden
Hozzám érjen, és valamit Belőled máris belém oltson...
