Nehéz ma ismét eltalálni a szív mélyén lüktető vágyhoz?
Amellyel egykor indultál új terek, világos távlatok felé,
A vágyhoz, amely azóta tenyerén hordoz, tanít, szépít, emel...
Kegyetlen dolog az idővel, a szigorú tanítóval farkasszemet nézni?
Igen, biztosan az, de nincs, és nem is lesz más út soha,
Az ember tékozol, de aztán mindig visszatér,
Ne tűnj, Szerelmem, el!