Kisbolygó

Ennél félreérthetőbb, sőt veszélyesebb mondást keveset hallottam, nem tudom, hogy aki kijelenti, tisztában van-e azzal, hogy mit cselekszik. Azt hiszem, hogy igen gyakran nem, mert ha tisztában lenne vele, akkor sietne megmagyarázni, pontosítani közlendője valódi tartalmát. Ha ugyanis valaki ez alatt csak azt érti, ami az  illető mostani állapota, csak arra gondol vele, amilyennek a szóban forgó személy ma érzékeli magát, akkor a "Légy önmagad!" nem más, mint buzdítás a totális megakadásra, lecövekelésre. Való igaz, hogy az ember pillanatnyi állapotának valamennyire tudatos mérlegelése már egy eredmény, és való igaz, hogy az sem megy mindig könnyen. Ám ez a pont akkor is csak a pálya kezdőpontja. Nincs gonoszabb tanács, mint arra bíztatni valakit, hogy egyedül ezt a kezdőpontot tartsa valóságosnak, ahhoz kösse magát, és így a továbblépés esélyét is elveszítse. Ha viszont valaki arra gondol, hogy a másik minden legyen, amit rejtve, kibontatlanul, de magként, lehetőségként már oly régóta magában hordoz, illetve leginkább az az út legyen, amelyen ezek az adottságai fejlődhetnek, kivirágozhatnak, sőt gyümölcsöt teremhetnek, akkor a "Légy önmagad!" a világ egyik legfontosabb mondása, mely minden valamire való szellemi hagyományban nem csak elhangzik, hanem egyenesen a tanítás alapját jelenti.