A fájdalomról nincs mit mondani,
Az élet benne csak összetőrni tud,
Ám, úgy tűnik, az élet összetőrve
Mégiscsak többet ér, mint egészben
Összetörtünk már mi is párszor,
Kicsi Fényem, örömben, fájdalomban
(hisz e kettő ide mindig egyszerre érkezik),
Járjuk hát közös utunkat együtt,
Nevetve, sírva kéz a kézben...