Csak egy dologra figyelj, de arra nagyon:
Az élet nem álomút (bár mindenki szeretné, ha az lenne),
Helyette harcok vannak, s egymásért millió fájdalmat elszenvedünk,
Mert szeretni csak úgy lehet, aki mást állít, az hazug,
A többi mondás mind híg, színtiszta lőre
Azért vagyunk, hogy valamit kiküzdjünk magunkból,
Azért, hogy egymást végre megszeressük, s helyette hiába építenénk
Saját kis különbejáratú nyugalmunk, az nem terve, szándéka a Feljebbvalónak, nincs rajta áldás,
És aki azon a nemlétező pályán nyomul mégis, az egyszer majd nagyon besül,
Kudarcával, egyszer, a számtalan kudarc után majd úgyis szembesül,
De ne én nem akarom, hogy a felismerés ott érjen el,
Ahol már nem lehet semmit jóvá tenni,
Ahol már mindennek vége,
Én azt nem akarom!!!
Azért szólok előre
És azért írok ezer millió levelet, verset,
Mert érzem, hogy Te még nem zártál be mindent,
Még nem halt meg Benned minden szív, minden érzékenység,
Mert érzem, hogy Benned még van egy parányi rés,
Mert ha nem lenne, nem itt tartanánk...
Gyere, Édes, van nálam párna,
Arra ülj, ne a hideg kőre!
