Nem tudom, hogy mit közvetítenek Feléd a verseim,
De ha olvasásuk közben csak annyit megértesz a csengő sorokból,
Hogy évek óta Veled kelek, Veled fekszem gondolatban, s Érted igyekszem,
Hisz az agyam mindig csak azon kattog, hogy miként segíthetnék Neked
Megkülönböztetni a valódi életet csillogó, hazug káprázatától,
Akkor már azt mondom, hogy nem hiába vannak,
S minden kínt, fáradtságot megér az írás,
Hiszen vele az utat Neked simítom,
És a sarat róla Érted hordom el,
A sarat, melyet e gonosz,
Szívtelen, irigy világ
Nap, mint nap
Újra rátol
