Nem tudom, feltűnt-e, de az utóbbi hetekben érzékenyebb voltam, a baleset, majd a Nélküled való gyógyulás fájdalma sok mindent megmozgatott bennem, és sok mindent kimondatott velem. A crescendo csúcspontját a Nagyon fontos versek jelentik (VIP versek, Very Important Poems :-), most hogy azokon is túl vagyok, nem is tudom, mit mondhatnék még... Elfogytak a szavak? Már annyiszor éreztem így, és mégis mindig folytatódott a líra. Most pont csend van, egyelőre úgy néz ki, hogy nagyon kiírtam magam, de elképzelhető, hogy pár nap múlva elkezdenek újra sorokká rendeződni a szavak. (Csűrni-csavarni az eddig leírtakat máris lehetne könnyen, de annak nincs értelme.)
Persze, azért ne ijedj meg, rengeteg vers van már "legyártva", több hónapra elegendő készlet van raktáron. Ám erről kár is beszélni, mert a legjobb az lenne, ha nem kerülne rájuk sor, a gondolataim most inkább akörül forognak, hogy nagyon jó lenne már viszontlátni Téged. Tudom, hogy sok mérlegelést és újragondolást kíván Tőled ez a helyzet, de hát volt rá idő bőven, meg segítség is hozzá nem kevés. Belső érzékenységedet, amelyről régen bizonyságot tettél, most már ne nyomd el!
Minden jelentős lépés embert próbáló feladat, fő nehézségét sokszor nem is önmaga támasztja, hanem az a körülmény, hogy attól egész eddigi életünkre más fény vetül. Ezekben a lépésekben ugyanis általában nincs semmi olyan, amire ne lettünk volna képesek már korábban is, megtételük tehát igen gyakran egybeesik annak beismerésével, hogy eddigi életünkből valami lényeges a mi hibánkból maradt ki. Így aztán a megszégyenüléstől való félelem lesz a haladás egyik legnagyobb kerékkötője, ám a józanul gondolkodó előbb-utóbb felismeri, hogy mennyire értelmetlen, sőt romboló az a halogatás, amelyhez valaki saját nagysága hamis illúziójának megőrzése érdekében ragaszkodik, ahelyett, hogy belátná eddigi hibáit, és túllépve azokon sok mindent újrakezdene. Olvasd el sokszor és figyelmesen a Nagyon fontos verseket, mert azokban lényeges mondanivalók kristályosodtak ki. Viszont azt vedd figyelembe, hogy a ciklus címe félrevezető, hiszen nagyon fontos Te vagy, nem a versek :-)!
Azt érzem, hogy nem véletlenül kaptam a Jóistentől (vagy a Rendtől, az Élettől, a Sorstól, mindegy hogyan nevezzük, bár nekem a személyességet tükröző megnevezések szimpatikusabbak) ezt a Veled való szerelmet azzal a bizonytalanságával és kiforratlanságával együtt, amely oly sokáig nem engedte, hogy együtt éljünk. Egyszer mégis lennie kell egy áttörésnek, és nagyon remélem, hogy ahhoz nem lesz szükség még drámaibb események bekövetkezésére. Egy rajtam kívül álló súlyos és gyönyörű szándék ölt testet abban a késztetésemben, hogy sok éve tartó Bessenyei téri számkivetettségem, sőt ha kell (bár remélem, hogy nem kell), más áldozatok árán is szeretnélek felébreszteni. Az életben ugyanis vannak olyan sanszok, amelyek megjátszásától semmilyen körülmények közt sem szabad eltekinteni. Te nekem egy ilyen sansz vagy! Ho-la-la!
Ja, és még egy: puszillak, szeretlek nagyon!
