Édesanyámnak nem szoktam Rólad mesélni, viszont egyéb írásaim egy részét ő is elolvassa. A mennyországjárás blogon megjelent Három fontos írás a vallásról című bejegyzésemre küldött egy gyönyörű József Attila Attila verset, amely hajszálpontos leírása annak a lelkiállapotnak, amelyikben most, a hatodik év vége felé érzem magam. Fogadd szeretettel Te is, annál is inkább, mert van benne részed bőven :-)!
Az Isten itt állt a hátam mögött...
(Töredék)
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
...........................
...........................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
