Kisbolygó

Messzire mentem Érted, már nincsenek hidak mögöttem, leomlottak a hűség falak,Felégett az út, a szikla, a por, de tudom, hogy mindez semmit nem jelent,Egyedül, kibontva, pőrén, felfokozott érzékenységben szenvedve várom,Hogy majd megtörténjék az, ami nélkül nem lehet egy percig…

Mocsok az ember,Tulajdonképpen a világ alja,De sokat tisztulhat mégis,Ha azt a mocskot vállalja

Egyedül vagy, egyedül múlsz el a szétmálló idővel,Miközben én itt, pár sarokkal arrébbUgyancsak egyedül élek,Mért nem jó Neked az,Hogy elgyere hozzám,Mért nem visz rá a lélek? Az értelem leblokkol, a görcs beáll, Nincs ennél nagyobb rejtély a földön,Nem leszek képes…

A tízezer bőrű tűz gyermeke vagyok,S minden verssel rajtam egy réteg bőr elég,Felnőni, felizzani, kitárulkozni Érted,Hozzád elérni tízezer vers elég?

Tízezer verset írtam, tízezer élet és tízezer halál,Tízezer hajót sodort el a víz a parttól,És tízezer örvényt kavart az ár Tízezer verset írtam, közben tízezer vihar csontomig hatolt,Tízezer vihar kapott fel, cibált, s dobott el magától,Mind fájt, mert mind valódi…

Ne könnyítéseket keress, az meddő és reménytelen próbálkozás, hiúság, ábránd, csak az idő megy el vele,Szolgálj! Neveld, ápold létezésed kis virágát, valaki várja azt a többet, ami még nem vagy talán,De azzá válhatsz, hiszen szépségét magadon már gyermekkorod óta…

Nem azért van, hogy az élet fájdalmát Tőled elvegye, hanem azért, hogy szeressen,Vontatott létezésedet felkavarja, letapadt erődet oldja, s tűzörvényeken keresztül vezessen Nem azért van, hogy kapaszkodj belé, s röptét kihasználva könnyedén magasra szállj,Hanem azért, hogy őt…