Kisbolygó

Tudom, megértettem, hogy egy nagyon nehéz helyzetbe kerültél, de abban bíztam, hogy ebben a nehéz helyzetben majd végigmész a szálakon, abban bíztam, hogy e nehéz helyzet belső ellentmondásaiból fakadó feszültség áttöri majd Benned a falat, abban bíztam, hogy kikerülhetetlenné teszi Számodra a magaddal való szembenézést. Visszavonult életemmel ezt a pillanatot vártam, és közben készültem arra, ami utána következhetett volna. Volt egy csillagállás, volt egy példa nélküli és megismételhetetlen érzékenyítés, mely esélyt adott egy igazi változásra. Most ezt a változást nem látom, és ez fáj. Nem látom, hogy más emberként mész tovább, mint ahogy idejöttél, és ettől szomorú vagyok. Persze, a változások nem mindig nyilvánvalóak, és nem mindig mutatkoznak meg azonnal. Vagyis még van remény, csak az a baj, hogy közben nekem talán tovább kell mennem. Ha nem megyek tovább, lehet, hogy egész életed abban fog letelni, hogy miattam, az én kötődésem miatt nem leszel egészen szabad. Ha viszont továbbmegyek, könnyen lehet, hogy egyszer majd hiányozni fogok Neked nagyon. Van egy barátom, aki így járt. Továbbment, és talán pont a továbbmenése szembesítette régi párját a valósággal, amelyet addig mindenki hiába magyarázott neki. De akkor már késő volt.