Volt egy időszak, amikor nagyon bíztam Benned,
És olyan dolgokat mondtam el Neked, amelyeket még magamnak se nagyon,
Az jó volt, repülhettem a Tőled kapott térben, hisz hagytad, sőt kérted, hogy tegyem
Nem tudom, hogy ezt mért nem lehet folytatni szépen,
Hisz Te is elmondtál nekem annyi mindent az életedről, és én megértettem,
S kerestem Veled a kibontakozásodat, hogy köztünk egyensúly legyen
Nem hiszem, hogy csak Rád vetítettem volna a napocskaságot,
Inkább azt gondolom, hogy a felfokozott, érzékeny állapotban jobban láttam,
Hogy valójában ki vagy, és látom még annál is jobban ma
És nem létezik, hogy Te ebből az egészből semmit sem értettél meg,
Legfeljebb az lehet, hogy nehéz szembenézni pár rossz emlékkel,
Mely az önazonosság kemence hőjébe dobva hamar lángra lobbanna
